Csomagoljunk?
2017. szeptember 26. írta: mandygabor

Csomagoljunk?

Megőrülök Bartus Lászlótól. Az Amerikai Népszavában megjósolta, hogy mikor hagyjuk ott az Európai Uniót, és hogy akinek van esze, az hogyan reagálhat. A prognózis lehangoló, és az benne a leginkább lehangoló, hogy nagyon is reális.
http://nepszava.us/bartus-laszlo-mikor-csomagoljunk-avagy-itt-van-orban-menetrendje/

Orbán 2018-ban meggyőző fölényben megnyeri a választásokat (ebben a parlamenti támogatással megelégedő "ellenzék" is segíti), az Európai Unióval kirobbantott konfliktusban a magyarok nem az európaiságot, hanem a nemzeti büszkeséget választják, és 2020-ban, amikor végleg elzáródnak az uniós pénzcsapok, egy emberként úgy döntünk, hogy nem maradunk itt tovább.

És az is reális, hogy népszavazás helyett nemzeti konzultáció dönt majd erről, hiszen akárhányan is vesznek benne részt, a többségük nyilván egyet fog érteni Orbánnal. Nem lehetetlen, hogy a majd választások helyett is konzultáció lesz, kódszámmal, ellenőrizetlen feldolgozással, és az adatokat Moszkvában is kiértékelik. Bartus szerint két lehetőség van: vagy bojkottáljuk a választásokat, vagy csomagolunk.

A választások bojkottálásához azonban erőt kell felmutatni, és a demokratikus ellenzéknek már 2010 óta nincs ereje. Gyávák vagyunk. Nem a nyilt ellenállásra, mert az egzisztenciális okokból érthető is lehetne, hanem arra, hogy a választófülke magányában, egy valódi "fülkeforradalommal" megszabaduljunk az illiberális rezsimtől.

boronddel.jpg

Marad a csomagolás. Itt azonban felvetődik néhány "technikai" jellegű kérdés. Ki csomagolhat? A fiatalok már eddig is csomagoltak, ezért csökkent egyik napról a másikra a munkanélküliség. Kevesebb lett a munkás, mint a munka. Aki tud, külföldön vállal munkát, a pénz egy részét hazaküldi, és előbb-utóbb a család nyugaton egyesül. A baj az, hogy sokan nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Aki nem tud nyelveket, az ugyan gyorsan megtanulhatja a beilleszkedéshez szükséges minimumot, de az öregek mihez kezdjenek? Kitől kapják az ellátást, ha elhagyják az országot? (És ez nemcsak jogi kérdés. Ki fizet nyugdíj-járulékot, ha a keresők már mind elmentek?)

A helyzet nagyon hasonló ahhoz, amiben a harmincas-negyvenes évek zsidó kiskereskedői, humán területen dolgozó zsidó újságírók, jogászok, pedagógusok találták magukat. Annyi vagyonuk nem volt, hogy kivándorolhassanak (nem is nagyon volt hova, hiszen Palesztina brit dominium volt, és korlátozták a zsidók bevándorlását), ezért önkéntelenül a tétlen reménykedést választották. "Most nagyon rossz a helyzet, de ennél rosszabb már nem lehet." És lett. Minél tovább vártak, annál inkább csökkent a túlélésük esélye.

Az idősek, nyugdíjasok gondját csak egy európai méretű szolidaritási mozgalom vagy intézkedéscsomag oldhatná meg. Mondjuk, elhagyjuk az országot, és menekült-táborokban lakunk. Annyit dolgozunk, hogy az eltartásunk árát megtermeljük. Mindenki dolgozik, hozzájárul, nyugdíj akkor már nem is kell. Én hetvenkét évesen is vállalnám. Elvégre tudok füvet nyírni, kutyát sétáltatni, kapálni, konyhában kisegíteni, másoknak bevásárolni, gyerekeket és időseket gondozni. Vagy ha mást nem, mesélni a régi szép időkről.

A zsidókérdés analógiája másképp is érvényes. Hitler nem megszabadulni akart a zsidóktól (ehhez elég lett volna egy kitelepítési kampány), hanem elpusztítani őket. Törökországban Erdogan az ellenzéket külföldről is haza akarja hozni, hogy otthon börtönözhesse be, illetve a legveszélyesebbeket kivégeztesse. (A második változat, szerencsére, még csak éppen hogy elkezdődött.) És Erdogant a török lakosság többsége támogatja.

Bartussal szemben nekem az a véleményem, hogy az orbánista rétegnek nem a pénz kell elsősorban, hanem a hatalom. Aki a hatalom birtokosa, az lényegében az erőforrásoknak is a birtokosa. Hitler, Sztálin, Mao Ce-tung nem személyes gazdagságra vágyott, mégis minden az övék lett. Ugyanezt látjuk ma Észak-Koreában. Valószínűleg Orbánnak, Tiborcznak, Lázárnak, Rogánnak, Mészáros Lőrincnek is elég lenne ez a totális befolyás, akkor is, ha maga az ország szegény, és már adót sem tudunk nekik fizetni. Amit nem fizetünk be, azt elveszik, a cégeket, a házakat és földeket, mindent.

És létezik még egy forgatókönyv. A Putyinnal szövődő egyre szorosabb kapcsolat még oda is elvezethet, hogy Oroszországnak leszünk az előretolt támaszpontja. Nem átvitt értelemben, hanem katonailag. Akkor is, ha Ukrajnát nem szállják meg. A magyar függetlenséget orosz fegyverek is védhetik, és ha Putyin velünk, ki ellenünk? Ennek ideológiai előkészítése is elkezdődött, hiszen a CÖF az oroszok mellett is kiállt már, Bayer Zsolt vezércikkben köszöntötte az orosz vendéget. Ami nagyon vonzó lehetne Oroszország számára, az egy radarállomás a Zengőn. (Hol vannak már a tiltakozók?)

Az én jövőképem tehát Bartus László jóslatánál is sötétebb. Az egyetlen megoldás az európai összefogás, egy nagyszabású "magyarmentő" akció. Magyarország határára ilyen táblákat tennék: "Ki itt nem lépsz ki, hagyj fel minden reménnyel!"

 

 

 

.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem-pedig.blog.hu/api/trackback/id/tr7812898024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása