Korea és Irán
2017. október 20. írta: mandygabor

Korea és Irán

Nagyon szomorú, hogy a világ problémáival a politikusok foglalkoznak, nem pedig az egyszerű emberek. Én például rendkívül könnyen meg tudnám oldani a koreai válságot, és Iránnal is meg tudnék egyezni.

kim-trump.jpg

Trumpot nagyon idegesíti Észak-Korea nukleáris és rakétafegyverkezése, Kim Dzsong Unt pedig idegesítik az éveként megrendezett közös amerikai-dél-koreai hadgyakorlatok. De ki képes rá, hogy Amerikát nukleáris hamuvá változtassa? Egyedül Oroszország. Ki képes arra, hogy Észak-Koreát elfoglalja? Egyedül Kína. A fenyegetés tehát nem a képességeken múlik, hanem a szándékokon. Hát mondjanak le az amerikaiak a hadgyakorlatokról, és írassanak alá Észak-Koreával egy nyilatkozatot, amelyben az is lemond a nukleáris fenyegetésről! Minden atomhatalom az alkotmányába foglalhatná, hogy nukleáris fegyvereket csak abban az esetben használ, ha az országa tényleges támadás alatt áll. (Az első csapásról való lemondás nem elég, mert nem zárja ki a hagyományos fegyverekkel történő támadást.) Ha Irán is elfogadja ezt, és elismeri Izrael jogát a létezéshez (akár titokban is, hogy a nép ne rendüljön meg a hirtelen irányváltástól), kit zavarna a végül (így is, úgy is) elkészülő iráni atombomba? Még Netanjahut sem, aki az ENSZ-ben is óvott attól, hogy Iránnak megengedjék az atomfegyverkezés "vörös vonalának" elérését.

iran-netanjahu.jpg

Korea helyzete csak annyiban más, hogy Észak a hagyományos fegyverzet tekintetében is óriási túlerőben van, tehát ha az amerikaiak nem állomásoznának Dél-Koreában, bármikor lerohanhatná az ország déli felét. Erre két természetes megoldás létezik: mindkét ország fegyveres erőit egyenlő mértékben csökkenteni kell, hogy csak a védelemre legyenek képesek, valamint a nagyhatalmak vállaljanak garanciát a két országrész sérthetetlenségére.

Azt mindenekelőtt el kellene fogadni, hogy a kommunista diktatúra is egy életképes államforma (ugyanúgy, mint a császárság, ezt a kínaiak nagyon is jól tudják), és a két országrész egyesítéséről sem lehet szó. Épüljön egy "berlini fal", és a megosztott nép csak harmadik félen keresztül bonyolíthasson mindenféle tranzakciót, kulturálisat és gazdaságit. Ezt mindaddig fenn kell tartani, amíg az észak-koreai rendszer nem vállalkozik a saját belső demokratizálására. Kívülről nem szabad beavatkozni. Csúnya dolognak tűnik, hogy a világ demokratikus fele lemondjon egy kordában tartott nép szabadságtörekvéseinek támogatásáról, de a világ békéje fontosabb.

korea-szelfi.jpg

Trumpnak üzenem: ne a fegyverekkel és a provokációkkal foglalkozzon, hanem üljön le tárgyalni Kimmel. Észak-Korea atomhatalmi státusát megkérdőjelezni épp olyan butaság, mint megkérdőjelezni Izrael létét. Kim Dzsong Unnak üzenem, hogy egyetértek a kétoldalú tárgyalások ötletével, de Dél-Korea elfoglalása akkor is értelmetlen, ha az amerikaiak kivonulnak, mert nagyon rosszul járna egy prosperáló országrész elpusztításával.

Nagyon nyugtalanít, hogy az okos tanácsokat nem fogadják meg. Téged, kedves Olvasó, nem nyugtalanít?

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem-pedig.blog.hu/api/trackback/id/tr7413038222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása