Buják Attila a 168 Óra április 10-i számában kapuzárási pánikról ír, felvázolva, hogy egy korszak véget ért, már semmi sem lesz olyan, mint régen. Habár elsősorban Magyarországra fókuszál és a NER végét is előre vetíti, szerintem a változás globális és sokkal mélyrehatóbb lesz. A szolgáltató szektor nem omlik teljesen össze, hanem inkább átalakul, mert az eddigieknél is nagyobb szükség lesz rá (a „fürge pizzafutárok” sem kerülnek utcára, hanem ezentúl sok minden mást is házhoz vihetnek). A bankok ugyan nem kapják vissza a kintlevőségeiket, de továbbra is jelentős pénzeszközök fölött rendelkeznek, amelyeket felhasználva jelentős átalakulásokat finanszírozhatnak. A saját nevükben.
A változási folyamat nagyon fájdalmas lesz, de nem nyúlhat el túl sokáig. Nincs annyi időnk. És hogy ne következzen be az, amit a szerző megjósol („sápadt emberek lépnek a fényre; először csodálkoznak; aztán lassan elindulnak”), a világ értelmesebb felének felül kell vizsgálnia az állami működés jelenlegi rendszerét.
A változás lényege szerintem az, hogy a jelenlegi piacgazdasági mechanizmusok helyett (amikor mindenki pénzért dolgozik, és a pénzen vásárolja meg mások termékeit vagy szolgáltatásait) fokozatosan át kell állni egy olyan rendszerre, amikor mindenki hozzájárul (a képességei és egyéb adottságai szerint), és egy állami elosztó rendszer mindenkit ellát (a lehetőségekhez mérten). Mindenki az államnak (esetleg egy az államtól független központi szervezetnek) adja el a termékeit és szolgáltatásait, és az szolgálja ki a polgárait. Ingyen vesz, és ingyen ad. Nincs szükség áthidaló kölcsönökre, fizetett szabadságokra, és a munkanélküliség sem okoz majd nagyobb gondokat. Van annyi élelmiszer, ruha, háztartási szolgáltatás, amivel az egész lakosságot el lehet látni. Csak arra kell törekedni, hogy mindenki megkapja, amire nélkülözhetetlenül szüksége van. Ez lesz az a kapu, ami most kinyílik.
Ez az átállás főleg azokat sújtaná, akik eddig az átlagnál sokkal jobban éltek (bankárok, orvosok, ügyvédek, vállalati igazgatók stb.). De nem hiszem, hogy ettől kezdve elkezdenének sztrájkolni. Ennivalóra nekik is szükségük van, és bízhatnak abban, hogy ez a kommunisztikus elosztási rendszer is egyszer majd véget ér. Elvégre az Oroszországban 1918-ban bevezetett “hadikommunizmus” sem tartott három évnél tovább.
Nem félni kell, hanem alkalmazkodni. Végtére is az ember az élővilág egyik leginkább alkalmazkodni képes élőlénye. Na persze, a vírusok után.
Eredeti cikk: https://168ora.hu/velemeny/bujak-attila-kapuzarasi-panik-184074
