Tamás Gáspár Miklós egy régebbi HVG-s cikkében (amely csak mostanában került elém) azt fejtegeti, hogy a jelenlegi magyarországi állapotok előbb-utóbb szükségszerűen robbanáshoz vezetnek, ezt pedig jó lenne elkerülni. Hogy hogyan? Egy Fideszen belüli vezetőcserével.
"Ezt nem orvosolhatja egyéb, mint a minél gyorsabb és rendezettebb hatalomátadás (úgy értem: a kormányzó jobboldalon belüli hatalomátadás), amely mellesleg megmentheti a magyar konzervatív jobboldalt mint a nemzeti élet fontos, hagyományos szereplőjét."
http://hvg.hu/itthon/20170131_TGM_Aggodalmaink
A logika világos, csak nem valóságos. Orbán Viktor személyi uralmon alapuló rendszerében a legfelső vezetőt ugyanúgy nem lehet belülről leváltani, mint annak idején Hitlert, Sztálint, Francót, Mao Ce-tungot vagy Brezsnyevet. Emlékezzünk a hetvenes évekre, a szeretett "János bácsinkra". Egyre többen mondták, hogy a rendszer stabil, a kormányzást ideje lenne egy fiatalabbra bízni. Kádár nem volt hajlandó lemondani. Félt, hogy az utódok valamit elrontanak. Akkor mondatták le, amikor már Kelet-Európa-szerte meggyengültek a posztsztálinista diktatúrák.
Ezért reménytelen a rendszerjavítás. Egy ilyen rendszert csak kívülről lehet megdönteni (mint Hitlerét és Mussoliniét). Vagy a diktátor elhalálozásával. De erre még egy kicsit várni kell. Sztálin 73 évet élt, Mao Ce-tung pedig 83 évet. Orbán Viktor ebben az évben csak 54. Kádár János ilyen idős korában még hosszú uralkodásának legelején járt. (50 éves volt, amikor halálra ítéle Nagy Imrét.) Ha Amerikában nem Trumpot választották volna meg elnöknek, talán még reménykedhetnénk egy külső nyomásban. Így azonban el kell tenni magunkat télire. És hosszú télre van kilátás.
