A „demokratikus ellenzék” lázadása március óta zajlik, és egyre erőszakosabb formát ölt. A tüntetések odáig fajultak, hogy már benzines hordókat gyújtanak fel, áruházak égnek, a gazdaság pedig megbénult.

A tiltakozásokat az úgynevezett kiadatási törvény tervezete robbantotta ki, amely lehetővé tette volna a helyi bűnözők kiadását a pekingi központi hatalomnak, amire már nem vonatkozott volna a Nagy-Britanniával kötött és 1997-ben életbe lépő egyezmény, a polgári demokratikus elvek és Hong Kong külön jogállásának tiszteletben tartása. A törvényjavaslatot azóta visszavonták, de a tüntetések folytatódnak. Halálos áldozatok is vannak. A különleges státusú tartomány törvényei szerint a kormányzót a pekingi kormány választja ki egy helyi listából. Mit akarhatnak a tiltakozók? Szabad választásokat és a parlamenti demokrácia brit formájának visszaállítását. Ez azonban aligha érhető el, amikor a kínai vezetés az információs technológia segítségével az egész országban fokozott ellenőrzést, abszolút állami kontrollt vezet be. Szerencsésebb lett volna óriási méretű békés tüntetéseket tartani, esetleg bojkottálni a Pekinghez húzó helyi vezetést. Egy tartomány egységes döntését Peking sem hagyhatta volna figyelmen kívül. Ez azonban nem érte el a célját, és a szervezők egy erőszakosabb taktikát választottak.

Sok elemző szerint Kína számára túlságosan kockázatos lenne a nyílt beavatkozás, de én ezzel nem értek egyet. Analógiának két korábbi esemény kínálkozik. 1989-ben a Tienanmen téri tüntetések hetekig tartottak, és utána a hadsereg egy nap alatt véget vetett nekik, több ezer áldozat árán. Az 1968-as Prágai tavaszt a szovjet hadsereg tiporta el (néhány „baráti” ország asszisztálásával), és utána kivonult, visszaadta Csehszlovákia szuverenitását (mármint a népi demokratikus keretek között). Most az várható, hogy a határon már összevont kínai alakulatok szétzavarják a tüntetőket, a központi kormány átmenetileg átveszi az irányítást, majd ha már helyreállt a rend, visszaadja Hong Kong korlátozott autonómiáját.

Az ember arra is gondolhat, hogy az egészet Pekingben tervezték meg, és onnan irányítják, a lázadók pedig vagy vakok vagy „hasznos idióták”. Az ujgurok által lakott hszincsiangi autonóm tartomány, továbbá Tajvan és Ukrajna pedig figyel és tanul. Minden mindennel összefügg. Ami az egyik helyen működött, azt ki lehet próbálni másutt is.