Egy ideje foglalkozom azzal a gondolattal, hogy meg kellene vizsgálni az egyes médiatermékek szellemiségét, a cikkek igazságtartalmát, a tények és az interpretáció viszonyát. Megvettem a Magyar Nemzet 2019. május 21-iki számát. A vezető hír: „A klímavédelem mögé bújva manipulálják a választást”. Az alcím: „Az Avaaz Soros György amerikai milliárdos legfőbb kampányeszköze”. Alatta a svéd kislány felnagyított makettje, azzal a képaláírással, hogy „A tizenhat éves Greta Thunberget bábként használva, ürügyként üzenik: Tegyetek végre valamit a drámai éghajlatváltozás ellen!” (Megjegyzem, a képen látható német felirat klímakatasztrófát említ.)

         A cikk első mondata: „Fokozott mozgósításba kezdett az európai parlamenti választásokat megelőző hetekben a jellemzően zöld-, illetve emberi jogi fedésben működő liberális szervezetek hálózata.” Később hozzáteszi: „Az Avaaz egyébként számos kérdésben, így a bevándorlást illetően is hasonló álláspontot foglal el, mint Soros György.” Akinek alapítványai „2014-ben például csaknem száz olyan programot finanszíroztak, amelyek a különböző társadalmi csoportok mobilizációját, az ellenfelek lejáratását, ellehetetlenítését szolgálták.”

        A cikk azt sugallja, hogy a klímavédelem csak ürügy, fedés, mindez Soros György céljainak megvalósításának érdekében. A fő konfliktus a bevándorlás, a svéd kislány is csak báb ebben a játszmában. A kormánypárti média azonban adós azzal, hogy miért olyan fontos a liberálisok számára a bevándorlás. Ők is fehérek (többségükben), sőt sokan még keresztények is (etikailag biztosan), tehát a bevándorlás nekik is éppúgy ártana, mint nekünk. A lejárató kampányokat pedig nem említeném a fideszesek helyében, hiszen a Soros, Juncker, Weber vagy az ENSZ elleni plakátokhoz hasonlót aligha találunk Nyugat-Európában, ez a mi megközelítési módunk a problémákra.

        A címlapon idézett belső cikkek közül érdekes Rétvári Bence államtitkár véleménye, miszerint „Európa egyik legnagyobb vívmányát és civilizációs előnyét, a jóléti államot veszélyezteti leginkább a bevándorlás”, és hogy „Nyugaton a migráció árát leginkább a középosztállyal fizettetik meg, s emiatt azt a fokozatos lecsúszás fenyegeti”. Ha azonban arra gondolunk, hogy mi a jobb az európai középosztálynak: ha a migránsok szorítják le a bérszínvonalat, vagy ha az egész termelést az ázsiai szegény országokba telepítik át, akkor a migránsok betelepítése még mindig a jobbik megoldás. Mert így a termelés Európában maradhat, és azok, akik most olcsón   dolgoznak, az új helyzetben szintén igazodni akarnak majd a helyi bérszínvonalhoz.

        Az újság a második oldalt teljes egészében az Aavaznak szenteli. A címe: „Így befolyásolja a választásokat világszerte Soros György hálózata”. Ebben szó esik arról, hogy nyolcvan Facebook-oldalt és –csoportot tiltottak le, „mert azok a bevándorlást ellenző erőket támogattak”, a svéd kislány szülei baloldali politikai aktivisták, valójában szó sincs klímavédelemről, a „diáksztrájk” valódi célja az EP-választások eredményének befolyásolása. A szervezet honlapján Greta „szájába adták”, hogy a reményt választja a félelemmel szemben. „Itt az idő, hogy kiálljunk az egyesült Európáért, amely elkötelezett a demokrácia felvirágoztatása, az emberi jogok mindenki számára való biztosítása, valamint a természet és az éghajlat védelme mellett.” Az Avaaz „több szálon kötődik Soroshoz, illetve része az úgynevezett nyílt társadalom megvalósításán fáradozó liberális mozgalmak, társaságok és csoportok hálózatából álló háttérhatalomnak.” A több szálon kötődés természetesen nem ugyanaz, mintha kifejezetten Soros hálózata lenne, az egyik mondta cáfolja a másikat, de ez a logikai hiba belemosódik a gondolatmenetbe.

        Az írás többi része is megfellebbezhetetlen kijelentésekkel próbálja sugallni, hogy a klímakatasztrófa mindenkit érintő kérdése helyett a bevándorlás a fő probléma. Hazánk a jó oldalon áll, bár ez ellen mindent megtesznek „a keresztény kultúrát semmibe vevő, a nemzetállamokat temetni kívánó, bevándorláspárti erők. A környezetvédelmi, emberi jogi szlogenek álcája mögé nézve ugyanakkor egyre inkább kitapintható az a szisztematikusan szerveződő háttérhatalom, amelynek sejtjei hatalmas befolyással bírnak a nagypolitika színterén.” Ehhez azt fűzöm hozzá, hogy senki sem akarja a nemzetállamokat temetni, gyengülnek azok maguktól is, a globalizáció még fel is gyorsította ezt a folyamatot. Mert mit keres Csányi Sándor OTP-je Bulgáriában, Hernádi Zsolt MOL-ja Horvátországban vagy Habony Árpád lapja Szlovéniában (a közreműködésével alaposan beavatkoztunk egy nemzetállam belpolitikájába). És egyáltalán, ha Magyarország nemzetállam, akkor talán ki akarjuk ebrudalni a kínai és török vendéglősöket, a vietnami kiskereskedőket, a szír pénzváltókat, a McDonald’s-ot, a Kentucky Fried Chickent, a Burger Kinget? Most, amikor már az orosz illetékességű volt KGST-bank tisztviselőinek is területenkívüli jogokat biztosít a kormány? Az sem világos, hogy kik és miért akarják elárasztani Európát az idegenekkel. Hogyhogy ez a téma az egész uniós választás központi kérdése? Hogy a Fidesz csak erről beszél, az érthető, hiszen ez alkalmasabb a félelemkeltésre, mint a zsugorodó sarki jéghegyek esete. De hogy Euróa számára melyik a fontosabb, a félelmetesebb, azt ne mi határozzuk meg!

        A nemzeti szuverenitásunkat sok tényező csorbítja. Nem csak az Európai Unió, hanem a Helsinki emberi jogi megállapodás, valamint tagságunk az ENSZ különböző szerveiben és a NATO-ban. Egy nemzetállam háborút kezdhet egy másik nemzetállam ellen (ha a vezetői annyira ostobák), de mi fegyverrel nem szerezhetnénk vissza a magyar lakta Erdélyt vagy a Felvidéket. Hiába jártatja száját a Hatvannégy Vármegye mozgalom, az elcsatolt területek visszaszerzése nem időszerű. Legújabban Orbán Viktor meghirdette a magyar világnemzetet, arra célozva, hogy a világ minden sarkában élő magyarok is részei a nemzetnek. Etnikailag igen, de államjogilag nem. Az érvényes határokon túl megszűnik a nemzetállam. Mármint a magyar. Mert ha beavatkozunk a szlovákiai, a román vagy a délvidéki magyarok életébe, akkor megsértjük azoknak a nemzetállamoknak az érdekeit, amelyek területén élnek. Ukrajna nemzetállam. Kérdezzük meg a kárpátaljai magyarokat, hogy mi a véleményük erről.

        A nemzetállam és a bevándorlás kérdése azonban eltörpül az egész világot fenyegető klímakatasztrófa mellett. Ezt a globális problémát ürügynek tekinteni (a bevándorlás ügyének eltusolására) egyszerűen nevetséges. Bármibe fogadnék a cikk szerzőjével, hogy a környezetvédelem az uniós választások után is napirenden marad. És nem nálunk, hanem a fejlett nyugati államokban, ahol az ipari termelés növekedésének érdeke szemben áll a természet védelmével. És ebbe az Európai Néppárt ugyanúgy érintett, mint a széthúzó erők, legfeljebb a populista irányzatok egyelőre még nem tudják kihasználni a saját érdekükben. Könnyebb a menekülteket meggyűlöltetni, mint a nagy gyárakkal és erőművekkel felvenni a harcot.

        Hogy Soros György is támogatja a környezetvédő mozgalmakat, az természetes. Minden olyan törekvést támogat, amely a világ jobbá tételére irányul. A Fideszt is támogatta, amikor még úgy tűnt, hogy a Fidesz meg tudja újítani a magyar politikát. Ebben nagyot tévedett. A párt és vezetője 180 fokos fordulattal a demokrácia-ellenes régi rendszert hozta vissza, amikor hatalomra került. Visszafelé éljük a történelmünket. Jelenleg a Kádár-kor közepénél tartunk, de lesz ebből még Rákosi-korszak is. A nyolcvanas években a diktatúra puhult, ma pedig keményedik. Nincs új a nap alatt.

        Nézzünk egy másik cikket! Megyeri Dávid ugyanabban a lapszámban „Weberékről” rántja le a leplet. Nem is olyan rég az Európai Néppárt még a szövetségesünk volt, de fordult a kocka. Ma már Merkel, Timmermans és Weber egy „liberálbalos-műjobboldali trojkát” alkot, miközben „az elmúlt időszak kampányeseményein egymást túllicitálva, vállukat egymáshoz vetve pocskondiázták a bűzhödt és bűnös nacionalizmust, s szembehelyezték ezzel a rútsággal a hazafiság ideáját. Manfred Weber, az Euró­pai Néppárt ez idő tájt még érvényes csúcsjelöltje úgy fogalmazott Angela Merkellel közös, politikai légyottnak is beillő szereplésén a horvátországi EP-választási gyűlésen, hogy „mindannyian szeretjük a hazánkat és hazafiak vagyunk, de hiszünk az euró­pai szövetségben is”. Hát, ez a bűnük. Hogy hazafiak, de nem nacionalisták. (Idézzük fel Illyés Gyula meghatározását, miszerint a hazafi érdeket véd, a nacionalista érdeket sért.) Merkel asszony a nacionalizmusról mint az Európai Unió ellenségéről beszélt. A szerző idézi “a levitézlett CDU-elnök” szavait (ugye, azért vitézlett le, mert tovább már nem akarta uralni a pártját; Orbán Viktor tanulhatna tőle), amely szerint „Értéket jelent az, hogy büszkék vagyunk a hazánkra, a hazaszeretet és az EU nem zárja ki egymást. A nacio­nalizmus ellenség, amely el akarja pusztítani Európát, és ezt világosan ki kell mondanunk.” Weber mindezt azzal toldotta meg: “a nacionalista gondolkodásmód számos tragédiához vezetett, ami ellen harcolni kell.” Bizony, ha nincs nacionalizmus, nem tör ki az I. világháború, nincs Trianon és később nem rombolja le Hitler Európa nagy részét. Ez mind a nacionalizmus bűne – miközben a hazafiak azért harcoltak, hogy ne pusztuljon az ország, és hogy a nép érdekeit vegyék figyelembe. (“Haza csak ott van, hol jog is van” – írta Petőfi.)

        A szerző nem cáfolja ezt az összefüggést, hanem idézi Rákosit, aki szintén ostorozta a nacionalizmust. Aztán idézi Tóth Bertalan MSZP-elnököt is, kimutatva, hogy erről a kérdésről nagyon hasonlót mond, mint egy Kádár-kori disszertáció szerzője. A Fidesz pártcsaládjának vezetőit immár “balliberálisnak és álkereszténynek” nevező újságíró Merkelnek az ENSZ “hírhedt” migrációs csomagjának vitáján elmondott szavait is idézi: “„Nem hazafiság az, hanem a nacionalizmus legtisztább formája, amikor valaki azt gondolja, hogy mindent megold egyedül, és nem kell másokkal foglalkoznia, hiszen a hazafiság az, amikor a német érdek mellett más érdekeket is figyelembe veszünk.” Megyeri Dávid szerint ez kioktatás. Szerintem alapvető igazság, és nem csak a németekre vonatkozik. Ma egyik ország, egyik nép sem boldogulhat egyedül. Tudhatja ezt a magyar vezetés is, hiszen különben nem kötne stratégiai szerződéseket külföldi multikkal, nem csábítana hozzánk fizetőképes letelepedni vágyókat vagy legújabban ukrán és török munkásokat. A globalizáció zajlik, akár akarjuk, akár nem. Az egész bevándorlási téma újra és újra felemlegetése egyetlen célt szolgál: hogy félelmet és gyűlöletet keltsen az idegenekkel szemben, és ennek a hullámán segítsen megerősíteni Orbán Viktor pozícióját az Európa szétrobbantására törekvő szélsőjobboldali és nacionalista csoportok között.

     A szerző Angela Merkel és Manfred Weber nézetét úgy jellemzi, hogy az megfelel a nacionalizmus és a szocia­lista hazafiság kommunista meghatározásának. És felteszi a kérdést: “De vajon ez a marxista indíttatású gondolkodás mitől keresztény és demokrata?” De csak azért, mert a marxisták szerint is a Föld kering a Nap körül, az még nem marxista tanítás. A “szocialista hazafiságot” a proletariátus nemzetközi jellege különbözteti csak meg a szűkebben vett hazafiságtól. De talán Petőfi nem internacionalista értelemben volt magyar hazafi? Hát Bem apó? Vannak olyan dolgok és értékek, amelyek világnézettől függetlenül is érvényesek. Ugyanígy korról függetlenül érvényes a demokrata hozzáállás és a keresztény szeretet. (A nép javát szolgáló, földet osztó, a munkás- és parasztgyerekeket az ingyenes felsőoktatásba juttató kommunisták keresztényebbek voltak, mint a magát a keresztény Európa megvédésére felkent , de a szegényeket kilakoltató, a környezetet romboló jelenlegi magyar kormányzat.) A cikk azon szörnyülködik, hogy mennyire hasonló Merkel, Weber és Timmermans véleménye a nacionalizmusról ahhoz, ahogy a marxisták foglalkoztak a kérdéssel (a cikk címe egyenesen azt állítja, hogy ezek leninista dogmák). Miközben a Fidesz-KDNP kormánytól az olyan kommunistának tekintett hatalomtechnikai megoldások sem állnak távol, mint a szalámitaktika, a sajtó, az irodalom és művészetek pártirányítása. És emlékezzünk a néhai Rubovszky Györgynek egy marxista szemináriumtól kölcsönzött, de félreértett meghatározására: “a demokrácia a többség diktatúrája a kisebbség felett”.

        A lapszámban van még egy rövid írás arról, hogy Európában a Notre Dame eredeti építőinek hite pezsgőtabletta gyanánt, nyomtalanul tűnhet el. De: “Mi, magyarok, egészen más jövő építésére kaptunk felhatalmazást” (az eddigi Európa helyett egy fiatalodó népesség, a kulturális identitásunk megszilárdítása, a családok megerősítése a célunk). Nem világos, hogy kitől kaptuk ezt a nagy ívű felhatalmazást. A választóktól? (Ez esetben magyarokon valószínűleg a kormányt kell érteni.) Orbán Viktortól? (Magyarok egyenlő Orbán népe.) Vagy egyenesen a Történelem Urától? A Fiatal Családosok Klubjának elnöke és egyben EP-képviselőjelölt szerző ellenzi a kerítések lebontását, és a társaival együtt kész küzdeni is a családokért és a hazáért.

        A 12. oldalon több olyan cikk is található, amelyek érdemben is foglalkoznak a környezetvédelemmel (az olajról és a gázról az áramtermelés más módjairól áll át a világ, hidrogénalapú motorokat fejlesztenek, környezettudatos házak épülnek). Persze szigorúan úgy, hogy ne essünk bele a zöldek és liberálbalosok Soros György által készített csapdájába.

        Mindezek alapján úgy vélem, hogy az elemzett írásokban a befolyásolás vágya győz a tájékoztatás és érvelés felett. Tényszerűen csak annyit tudunk meg belőlük, hogy Nyugat-Európában egyre erőteljesebben bontakozik ki a környezet védelme érdekében folyó küzdelem, és hogy az Európai Néppárt vezetői szerint kontinensünket ismét a nacionalizmus veszélyezteti, amely ellen az igazi, pozitív hazafiság és a nemzetközi együttműködés védhet meg bennünket. Kérdés, hogy ezeket a ténybeli információkat is képesek-e feldolgozni a lap olvasói, vagy mindent elnyom az ellenségtől való félelem, és az az újdonság, hogy a Fidesz saját pártcsaládjának vezetői is Soros bábjai lettek immár. Én az olvasók helyében azt a kérdést is feltenném, hogy ha mindenki ennyire ellenünk van, akkor nem kellene-e egy darabig meghúznunk magunkat.